Nem vagyok édes szájú, de ha eszem igyekszem a kevésbé édeset választani. Gyermekkorom emléke a forró, leveles hájas tészta, édesanyám nagyon tudta....nekem sosem lesz olyan gyönyörű, de azért nagyon finom.
Egy kiló lisztből elveszem kb. a negyedét és az aprító gépbe téve a 65 dkg hájjal jól kidolgozom, majd félre teszem.
A maradék lisztet beteszem a dagasztó gépbe, adok hozzá egy fél tasak szárított élesztőt, 5 tojás sárgáját, 5 ek ecetet, egy kanál cukrot, egy kanál sót és annyi langyos vizet, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjak, kidolgoztatom a géppel. Háromszor, kb. 30 percenként, azonos módon hajtogattam, s mindháromszor kentem a hájjal, a végén nylon zacskóba tettem, irány a fagyasztó! Karácsony előtti napon kivettem, s a rendes hűtőben engedett fel. Ekkor kinyújtottam, kb. fél cm vastagságúra, forró késsel kockákat vágtam, s mindegyik közepébe került, az igazi besztercei, cukor nélküli szilvalekvárból.
Kicsit kettéhajtottam a kockákat és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szép pirosak lettek. Vaniliás cukorba forgattam, és már lehetett is forrón kóstolni.
_